Az egyik legelső himnusz, amit megtanultam annak idején, az Az Úr gyermeke vagyok volt. (Ma már más a címe és a szövege is, de mint oly sokan, akik a régi fordításhoz kötődnek érzelmileg, még nem barátkoztam meg vele.) Nem sokkal később már a Fiatal Nők eszméje is ment: “Mennyei Atyánk lányai vagyunk, Ő szeret minket és mi szeretjük Őt.”
Mint Mennyei Atyánk gyermeke, értékes vagyok. Mégha ezt sokszor nem is látom, (lásd a tegnapi bejegyzést,) ezt a tudást belém verte az élet és a templomi szolgálat. Ha viszont értékes vagyok, akkor gondoskodnom kell magamról.
Sokszor úgy érezhetjük, hogy a saját magunkról való gondoskodás önző dolog, pedig pont az ellenkezője! Persze a saját magunkról való gondoskodás alatt elsősorban nem a minőségi desszerteket, a shoppingolást, a kényeztető lányos napokat vagy kirándulásokat értem, hanem azt az életmódot, amit úgy alakítunk ki, hogy a szükségleteinknek a lehető legjobban megfeleljen, anélkül, hogy rendszeresen meg akarnánk szökni a saját bőrünkből. Persze, jó a csoki, és a barátnőkkel fürdőbe menni, én is élvezem mind a kettőt, de ezek részei annak az életmódnak, amit próbálok kialakítani. Nem megszököm Gizussal sós-jódosozni, hanem ez része annak, hogy minőségi időt töltsek a barátaimmal, ami az érzelmi és szociális jóllétem alkotóeleme.
Ehhez tartozik az, hogy karácsonykor csináltam egy 14 pontból álló listát, fontossági sorrendben a legfontosabbtól a legkevésbé fontosig. Az 1. pont a főétel elkészítése volt, a 14. a nagytakarítás. Aztán elkezdtem szépen megcsinálni a dolgokat, és valahol a 8. pont (mákos guba) és a 9. pont (bejgli sütés) között elfáradtam, és elengedtem a maradék ötöt. Miért kellett ez a lista? Mert így biztos le tudtam tenni valami ehetőt és finomat a vendégeim elé, de nem kellett kimerülten robotolva tölteni a karácsonyt. Így volt, ami kimaradt, de igazából senkinek sem hiányzott, és én is a vendégeimmel együtt tudtam tölteni az estét.
Ehhez tartozik az is, hogy mint a félőrült rohangálok az esős napokon az előszobában fel s alá, hogy meglegyen a napi 10000 lépés, 45 perc edzés, és 650 aktívan elégetett kalória, ami az általános egészségemhez szükséges. Vagy nyaranta a heti 2-3 alkalom egy úszómedencében, ahol lassan, komótosan leúszom egy kilométert mielőtt a gyógymedencében kiáztatom az izmaimat. Esetleg az, hogy ha csak azért megyek be hetente még egy napot az irodába, hogy részt tudjak venni a céges jógán, amit a kolléganőnk tart, és ahol senki nem nevet ki, hogy milyen béna vagyok.
És ehhez tartozik még az is, hogy több területen szolgálok, szervezett és nem szervezett keretek közt. A másokkal való közös szolgálat, és a mások szolgálata, sokat tanít arról, hogy ki is vagyok valójában, és ezt hogyan tudom a legjobban megélni: azzal, hogy vigyázok magamra, és vigyázok másokra.
So This Woman 