Szereted a mexikói konyhát, de kiráz a hideg a tortilla lapok árától? Drága a liszt, de még mindig olcsóbb, mint a boltban venni tortillát? Akkor ez a recept neked való!
Az eredeti recept, amit valamelyik nap kipróbáltunk a misszionáriusokkal teljes kiőrlésű lisztet használt, így mi is azzal kezdtük. A 12 standard méretű tortilla lap helyett mi 16 kicsit csináltunk, amik mind a legkülönbözőbb országokra és kontinensekre hasonlítottak, de ettől még nagyon finomak voltak. Azt hiszem, hogy továbbra is a 16 darab lesz, aminél mi maradunk.
Hozzávalók:
2 és 1/2 csésze teljes kiőrlésű liszt (vagy fele-fele finomliszttel keverve)
1 teáskanál só
1/2 csésze étolaj
1 csésze meleg víz
A robotgéphez a dagasztó fejeket használjuk. A lisztet sóval összekeverjük, hozzáadjuk az étolajat, és a robotgéppel 3-5 percig keverjük, amíg morzsás állagú nem lesz. Ekkor fokozatosan hozzáadjuk a meleg vizet, és további 3-4 percig dagasztjuk, amíg könnyen el nem választható a tészta a táltól.
Ekkor 12 vagy 16 részre osztjuk, golyókat formálunk belőlük, majd 20 percig letakarva pihentetjük a tésztát. Utána egyenként kinyújtjuk őket, enyhén olajozott vagy tapadásmentes palacsintasütőben mindkét oldalán készre sütjük.
Az elkészült tortillákat ízlés szerint tölthetjük meg. A saját guacamole receptemmel jövő héten ismerkedhettek meg.
Először Kansasben ettem “mexikói”, valójában tex-mex jellegű kaját, és őszinte leszek, nem ízlett. Ez nem javult San Diegóban sem, amíg az egyik egyháztagnál nem ettünk friss, házi búzatortillából készült tacót. Tijuanában a tostadas is finom volt, a Rubio’s-beli fish tacókat pedig ma is emlegetjük. De a missziómon volt az, hogy tényleg megszerettem az igazi mexikói konyhát. A sok mexikói nővér a téren sokszor főzött, aztán az Anaheimban töltött négy hónap alatt mindenütt körbevett a mexikói konyha. Guacamolét például az egyik Patti nevű, mexikói születésű új egyháztag tanított meg csinálni. Amikor “megcsúszott” egy kicsit a kezem a tejfölös kanállal, megállapította, hogy a magyarok még a mexikóiaknál is jobban szeretik a tejfölt. Egyszer megszórta egy kis szegedi pirospaprikával, és attól kezdve az volt Hungarian Guac. A társam utálta. Nem meglepő, nem volt a magyar gasztronómia híve.
So This Woman 