Vasárnapi gondolatok

A bajban is Istenhez fordulunk, hát tegyünk így az örömünkben is! Molnár Ildi beszédében arra buzdított minket, hogy higgyünk és bízzunk, mert közel van az Úr.

Imreh Attila emlékeztetett bennünket arra, hogy mindig Istent tartsuk első helyen az életünkben, és ez a gyülekezeti ház takarításában és a vasárnapi istentiszteletre való felkészülésben is meg kell, hogy jelenjen.

Így hát arra buzdítanak minket, hogy érkezzünk korán és áhítattal az istentiszteletre, a szent szertartásban való részvételhez illően öltözve. A „vasárnapi ruha” jelentése kissé megfakult napjainkban, ám az Őiránta érzett tiszteletből, akinek a színe elé járulunk, vissza kell állítanunk a sabbatnapi megjelenés és öltözködés e hagyományát, amikor és ahol csak tudjuk.

Ami a pontosságot illeti, bármikor szeretettel igazoljuk azon áldott édesanyák késését, akik gyermekek, nasik és pelenkázótáskák garmadájával nyomukban szerencsések, hogy egyáltalán ideértek. Lesznek továbbá olyanok is, akiknek elkerülhetetlen módon pont vasárnap reggel esik kútba az ökrük. Ez utóbbi csoporthoz szólva azt mondjuk, hogy a pontatlanság egyszer-egyszer elfogadható, ám ha az az ökör minden vasárnap beleesik a kútba, akkor határozottan az a javaslatunk, hogy adjátok el az ökröt vagy temessétek be a kutat!

Ennek lelkületében hadd adjak hangot apostoli kérésünknek: csökkentsük épületeink szentélyeiben a lármát! Nagyon szeretünk egymással beszélgetni, és ez fontos is – ez az egyházba járás egyik öröme –, ám erre nem a kimondottan a hódolat számára felszentelt helyeken kell sort keríteni. Tartok tőle, hogy más hitbéli látogatóink számára megdöbbentő lehet ez a fajta zajos tiszteletlenség egy olyan helyszínen, amelyet az imának, a bizonyságnak, a kinyilatkoztatásnak és a békességnek kellene jellemeznie. Ez talán még a menny számára is kissé megdöbbentő.

Jeffrey R. Holland elder, “Íme, az Isten Báránya!” 2019. április

Ha 10-re van meghirdetve az istentisztelet kezdése, az nem 10:10-et, vagy 10:08-at jelent, hanem 10 órát. Készüljünk úgy, hogy korábban érkezünk, így lelkileg és fizikailag is át tudunk hangolódni az utazásból az istentisztelet áhítatára.

(Hajrá Kispest, mindet bele, jövő héten meg tudjuk csinálni! Meg utána és utána is!)

Varga Klári és Westsik Luca a tanítványság mintáiról vezette a beszélgetést.

Bíró Andi elmondta, hogy ő azokat tudja szolgálni, akiket szeret, míg én azokat szeretem meg, akiket szolgálok. Fiedler Angelika oldotta fel a kérdést: ahhoz, hogy szolgáljunk, az az alapunk, hogy Istent szeretjük.

Ekkor képessé tétetünk, hogy rajtuk keresztül az Úrra tekintsünk „minden gondolatban”, hogy se „ne kételkedj[ünk]” és „ne félj[ünk]”.

Joseph W. Sitati elder, “A tanítványság mintái”

Mert akit szeret az ÚR, azt megdorgálja, de mint apa a fiát, akit kedvel.

Példabeszédek 3:12 RÚV

Mindig szeret a barát, de testvérré a nyomorúságban válik.

Példabeszédek 17:17 RÚV

1Miután véget ért a beszélgetés Saullal, Jónátán lelke összeforrt Dávid lelkével. Úgy megszerette őt Jónátán, mint önmagát. 2Saul pedig magához vette őt azon a napon, és nem engedte, hogy visszatérjen apja házába. 3És szövetséget kötött Jónátán Dáviddal, mert úgy szerette őt, mint önmagát. 

1 Sámuel 18:1-3 RÚV

Leave a comment