Mivel az amerikai hálaadás novemberben van, a közösségi médiát, beleértve annak magyar szegmensét is, novemberben ellepik a bejegyzések, amelyek a posztoló háláját fejezik ki. És nekem ezzel problémám van. Több is.
- Az őszinteség hiánya. Azok az emberek, akik eddig egész évben csak panaszkodtak, hirtelen mindenért hálásak, beleértve azt is, ami miatt eddig, a bejegyzéseik alapján, szenvedtek.
- Csak november. Ez kéz a kézben megy az előző ponttal: valahogy csak. novemberben jön rá az emberekre, hogy mániákusan megosszák, hogy miért hálásak. De akkor minden nap.
- Hálának álcázott dicsekvés. Hálás vagyok az új iPhone-omért. Hálás vagyok azért, hogy eljöhettem Disney Worldbe. Ilyenek.
- A toxikus pozitivitás normalizálása.
Hogy ezek helyett minek örülnék?
Ha az emberek a mindennapjaikban tudnák megosztani az örömüket és hálájukat. Ha rendben lenne, ha novemberben is beszélnének a bánatukról és csalódásaikról is. Ha nem éreznénk, éreztetnénk másokkal, hogy ebben az időszakban csak a pozitív gondolatok és érzések a megengedettek, ha egészségesen állnánk hozzá ahhoz, hogy bizony ez az időszak sokaknak nehéz.
Igen, osszuk meg, miért vagyunk hálásak, de tegyük ezt akkor, amikor hálát érzünk, ne csak akkor, amikor épp divatos. Ne várjunk el másoktól hálát mindenért. Ne rejtsük el magunk elől sem a valós érzéseinket, csak mert november van, és ha kell, ha nem, pozitív bejegyzéseket kell írnunk.
Szóval, legyünk egész évben önmagunk.
So This Woman 