Csillagom, csillagom…

Az elmúlt 27 év során többször megfordultam Freibergben az adventi időszakban, és sok helyen láttam az erkélyekre kiakasztva egy érdekes csillagot. 26 ága volt, hol szögletes, hol kerek, vagy világított, vagy nem, de mind ugyanaz a minta volt. Nagyon megtetszett, és szerettem volna egyet én is itthonra. Kerestem a freibergi és a drezdai karácsonyi vásárban is, de nem leltem sehol. Itthon ,még csak hasonlót sem láttam, pedig szeretek kézműves vásárokba járni, és tagja vagyok a legnagyobb magyar kézműves karácsonyi csoportnak a Facebookon, de sehol semmi.

Már kezdtem feladni, hogy valaha is megtaláljam a csillagot, amikor valamelyik ismeretterjesztő csatornán láttam egy műsort a kereszténység történetéről, és pont a Morva testvérekről volt szó. Gondolom mindenki hallott már Comeniusról, aki Sárospatakon is tanított, és a mai napig tanítóképző viseli a nevét. Comenius az egyik püspöke volt a Morva testvéreknek, akik a 18. században, az ellenreformáció elől Szászországba menekültek, és ott telepedtek le. Az egyik iskolájukban geometriaórán kellett a diákoknak különböző formákat használva valamit alkotni. Így született meg a ma morva vagy herrnhuti csillagként ismert alakzat. Nem sokkal később a betlehemi csillag szimbólumaként kezdték el használni, amivel Advent kezdetétől vízkeresztig, a napkeleti bölcsek érkezéséig díszítették az otthonaikat és gyülekezeteiket. Milyen jó néha random műsorokat nézni!

Némi keresgélés után rátaláltam egy használható leírásra, és neki is estem egy prototípus elkészítésének… pár órával és egy csomó ragacsos papírfecnivel később megszületett az első csillagom.

Látszik, hogy vacak a ragasztóm, nem vagyok képes rendesen hajtogatni, a vágásról ne is essen szó, de azért… sikerült. Ez az első, de nem az utolsó!

Leave a comment