Aki már látta a fényképemet, az biztos kitalálta, hogy szeretek enni. Elég kiváncsi és nyitott vagyok mindenféle ételre, amihez hozzájárult az is, hogy a missziómon a világ minden tájáról voltak nővérek, és lehetőségem volt mindenféle konyhát kipróbálni, a norvégtól a filipinón át egészen a nyugat-afrikaiig mindent. Megkóstolhattam számomra ismeretlen alapanyagokat és fúszerkombinációkat.
Így teljesen egyértelmű, hogy a fizetés előtti fél órában az alábbi mű született az épp itthon levő dolgokból.

Igen. Az egy Gellert-hegynyi parmesan.