Sosem találkoztam az apai nagymamám oldaláról az unokatestvéreimmel, és az apai nagypapám oldaláról is csak egyszer, egyikükkel, de valahogy ez annyira nem hiányzott. Bár örülnék, ha ismerném őket, mindig megvolt a család érzése anyukám ágán. De mi a legérdekesebb az egészben? Azok, akik a családom részben nem a rokonaim.
Tipikus huszadik századi család vagyunk, ahol különböző családtagok házasodtak, elváltak, újraházasodtak, és persze gyerekeik is lettek. Az új (vagy éppen első) házastársak, azok másik házasságból származó gyermekei így a genetikámban nem osztoznak, de pontosan ugyanolyan unokatestvérek, mint a többiek.
Az évtizedek alatt változó intenzitással tudtunk időt együtt tölteni. Míg gyerekként minden nyáron akár 2-3 hetet is együtt voltunk, mostanában inkább csak esküvőkön és temetéseken találkozunk. Ezen próbálunk tudatosan is változtatni, és ezért elkezdtük megtervezni, hogy a közeljövőben az összes kisebb-nagyobb unokatestvért, gyerkőcöt, házastársat és egyéb csatlakozó személyeket összehozzunk egy délutánra.
Hogy kik lesznek ott? Reméljük, hogy mindenki is.
So This Woman 