Az Archívumból: Pathway Worldwide

A misszióm alatt és után sokat gondolkoztam a továbbtanuláson. Érettségi után az ELTE angol szakán kezdtem tanulni, de tudtam, hogy ez egy átmeneti állapot. Természetesen, mint szinte minden angolul beszélő egyháztagban, felmerült bennem is a Utah állambeli Brigham Young University, mint lehetőség, de aztán úgy döntöttem, hogy itthon maradok, és a frissen az ELTÉ-hez csapott Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolai Karon fogok diplomát szerezni. Ez meg is történt, nagyon élveztem a Bárczin töltött éveimet, talán a funkcionális anatómia kivételével, rengeteget tanultam. A gyógypedagógiában az a legjobb, hogy gyakorlatilag minden más a határtudománya, ezért tényleg mindenbe bele lehet kóstolni a főiskolán is, a szövéstől, a zenén át, egészen a neurológiáig mindennel meg lehet ismerkedni.

A kíváncsiság a világ legkülönbözőbb dolgai iránt a főiskola befejezése után is megmaradt, és pár éve elkezdtem érezni, hogy itt az ideje valami újat tanulni, szervezett keretekben. Felmerült bennem, hogy eredeti végzettségemhez kapcsolódóan pszichológiát tanuljak, de viszonylag hamar elvetettem az ötletet. Sem a tandíj, sem a képzés formája nem illeszkedik a jelenlegi helyzetemhez. Valami olyanra volt szükségem, ami valódi távoktatás, megfizethető tandíjjal. Nézegettem OKJ-s tanfolyamokat, programozó tanfolyamokat, intenzív nyelvi kurzusokat, de mindegyikkel volt valami probléma, általában az időpontok.

Tavaly augusztusban viszont egyik pillanatról a másikra eszembe jutott a BYU Idaho által működtetett távoktatási program, a BYU Pathway Worldwide. Az önellátási program keretében többször esett már szó róla, és egyszer rá is néztem a weboldalra, de ennél nem jutottam tovább, de augusztusban, két nappal az őszi félév jelentkezési határideje után kitöltöttem a nyelvi tesztet, és pillanaton belül megkaptam a visszajelzést, hogy szeptember 14-től kezdhetem a Pathway Connectet, egy három féléves kurzust, ami krediteket biztosít az egyetemi képzéshez, és nagyon kedvezményes áron teszi ezt. Ami a legjobb, hogy ezt a kedvezményes árat a tanulmányaim végéig megtarthatom. 44 különböző képzésből válogathatok, és a program végén egy alkalmazott technológiai diplomával leszek gazdagabb.

A Pathway Connect szerves része a hetenkénti Gathering, ami világszerte csütörtökönként történik. Ez lehet vagy személyes gyűlés, vagy virtuális. Mivel az én csapatom 5 időzónát fed le, egyértelműen az első pillanattól kezdve Zoom-on tartottuk ezeket a gyűléseket. A koronavírus miatt most azok a csoportok is virtuálisan gyűlnek össze, akik előtte személyesen találkoztak. A virtuális gyűléseknek megvan ez előnye és a hátránya is, de a csapatunk és a minket támogató idős misszionárius házaspár (akik azért annyira nem idősek) mindent megtesz azért, hogy a lehető legjobb tapasztalat legyen mindenkinek ez a heti egy, másfél óra. Hetente más vezeti a beszélgetést, és a harmadik félévre már nagyon jó szokások alakultak ki, amik kifejezetten a mieink, és a mi csoportunkra vannak szabva.

A másik fix időpontos elfoglaltság a hetenkénti hitoktatás. Mint minden egyházi egyetemen, itt is vannak kötelező vallási órák. Ezekből is vannak lokálisak és on-line verziók is, amiket angolul (és köznyelvileg magyarul) Institute-nak hívunk. Bárki előtt, aki vállalja ezt a két heti elkötelezettséget, és szeretne beiratkozni a Pathway Connectre, akár tagja Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházának, akár nem, nyitva áll a program. Az egyik volt gathering csoport társam például nem tagja az egyháznak, egy ismerősén keresztül hallott a programról.

További információ a Pathway Connect oldalán érhető el.

Az Archívumból: English Connect

Már említettem a Pathway Worldwide programot, amit a Brigham Young Univeryity – Idaho égisze alatt indítottak a világ bármely részén élő, tanulni vágyó embereknek. Az első ember, aki elolvasta, rám is írt. 

Érdekelne a Pathway, de nem beszélek eléggé angolul.

Persze erre is van megoldás. 

Hosszú évek óta tartanak a misszionáriusok ingyenes angolórákat az ország különböző pontjain. Ez már így volt 20+ éve is, amikor friss egyháztagként néha megfordultam ezeken az órákon. Csütörtök délutánonként összegyűltünk a gyüliházban, ahol több csoportban, különböző szinteken zajlott az oktatás. Hogy mennyire volt hatékony és szervezett a dolog nagyban függött a résztvevők összetételén és a misszionáriusok felkészültségén. Abból kiindulva, hogy sokan éveken keresztül visszajártak, és szépen fejlődtek, elég jó lehetett a kezdő és haladó csapat. 

Az angolórák minősége, a misszionáriusoknak elérhető anyagok, amiket a tanításhoz használhattak sokat fejlődött az évtizedek alatt. Azonban a folytonosságot mindig megnehezítették a misszionárius cserék, és az is, ha valaki kihagyni kényszerült egy-egy alkalmat. Szerencsére közelmúltban világszerte elindult egy egységesített, kifejezetten az Egyház által fejlesztett program, az English Connect. A hetenkénti angolóra mellett napi 1-2 óra önálló tanulást (Duolingo, szöveg hallgatás, nyelvtani ismétlés, gyakorló feladatok elvégzése stb.) igénylő program két 24 hetes tanfolyamból áll, amit egy harmadik, kifejezetten a Pathway-re felkészítő kurzus követhet. 

Mint említettem, ezek az angolórák mindig ingyenesek voltak. Az órákat általában zömében anyanyelvi misszionáriusok, és angolul jól beszélő egyéb önkéntesek tartják. Az English Connect tankönyveket (igazából munkatankönyvek, mint a klasszikus környezetismeret tankönyv) szintén biztosítják a tanulni vágyóknak. Egy füzet, írószer, és szorgalom szükséges csak a tanulók részéről. Ár-érték arányban az English Connect verhetetlen! 

Hogy hol és mikor vannak az órák? Budapesten három helyen és több vidéki városban, általában csütörtökönként 18:00-tól. Mostanában, mint minden, ez is online történik. A helyi misszionáriusok szívesen adnak információt az órákról.

Vasárnapi gondolatok

Valamit összeszedtem a héten, és bár tegnap már elég jól éreztem magam, és azt gondoltam, hogy mára már meggyógyulok, végül mégsem jutottam el Istentiszteletre. Úgy hallottam, hogy Kispesten brilliáns nap volt, a fiatalokkal, püsivel, a vasárnapi iskola elnökkel, korábbi beszédek felemlegetésével (beleértve Newtont és az optikát), családtörténettel és az örökké fiatalok institute-jával. Én ezalatt beszédeket hallgattam, és Tad Callister egyik könyvét olvastam. Később beszéltem előbb az egyik tanácsosommal, aztán a püspökkel, és bekapcsoltam Geambasu Izabela magyar albumát, és közben rajzolgattam.

Egy dolgot fontos rólam tudni: nem tudok rajzolni. Masszívan kétbalkezes vagyok. Az iskola, mivel állandóan festettünk, és ahhoz még bénább vagyok, még a kedvem is elvette. Gimiben csináltunk érdekes dolgokat, de igazából firkáláson kívül nem sokat csináltam az elmúlt 30 évben, de ma úgy gondoltam, hogy megpróbálom lerajzolni azt, amiről Izabela énekelt. Nem teljesen önálló munka, online talált rajzokat próbáltam reprodukálni.

Volt valami csodálatos és felemelő abban, hogy megpróbáltam lerajzolni Krisztust. Eszembe jutott Cook elder 2018-as áhítata, amikor azt mondta, “Ismerem az Üdvözítő hangját. Ismerem az Üdvözítő arcát.” Valahányszor erre gondolok, eszembe jut, hogy én is, te is ismerjük… csak épp most nem emlékszünk rá. Eljön majd a nap, amikor ott állunk majd előtte, és mindannyian felismerjük a testvérünk, a legidősebb bátyánk ismerős hangját és arcát. Néha úgy képzelem el, mint amikor a Templom téren a túra végén felértünk a Krisztus szoborhoz, és ott megszólalt a narráció, Krisztus szavait idézve a szentírásokból. Nagyon szerettem azt a helyet, egy kis területet a világból amit sok száz, ezer misszionárius bizonyságtétele itatott át és szentelt meg. Hiányozni fog, hogy már nincs ott, de kíváncsian várom, hogy mi lesz a Krisztus szobor sorsa, és mit álmodott meg az egyház vezetősége a Templom térre.

Ilona Day

Write about a few of your favorite family traditions.

Every year in August our extended family gathered at my great aunt’s home. Her name was Ilona, or Ica as we all called her. Her sister-in-law, my mom’s godmother was also Ilona. So the three families, with all the grandkids gathered every year to celebrate Ilona day, on or around August 18. Two days later my cousins were often visiting us in Budapest to watch the fireworks, but that is a different story.

The day before my great-uncle Kiri (Ferenc, but there were so many men with the same name in the family that each had a different nickname – same with the women sharing my first name) would go fishing, and quite possibly, at times, to the market to get a wider variety of fish after his return from his fishing trip. In the afternoon he’d start the fire, with various family members arriving one after the other. He made a wonderful halászlé, or fisherman’s soup. I remember not liking it at first then gradually getting very fond of it. I’m still looking for that taste in every bowl of halászlé I have.

The grown ups would have some shots of pálinka, or some beer, or wine with plenty of soda water while they were preparing the bacon and vegetables for the next round of the evening, while my cousins, sister, and I would run wild, pretending to be wild horses. My constant playmate was my first ever friend, my cousin Judit. My sister was closer in age to our other cousins, so she played with them most of the time.

August 1978, Judit and I meeting for the second time

After eating the halászlé, the next event was the szalonnasütés, or putting pieces of lard/bacon/hotdogs on sticks with onions, roasting them over an open fire, and dripping the grease on fresh bread that we’d eat with the roasted meats and bacon, with fresh vegetables. There would be singing, and more running around as wild horses. The dessert would be my great-aunt’s famous toffee wafers, that, apparently, my grandmother also used to make. I still have the recipe, and every summer I have the urge to make it, but somehow I never make.

Where My Love for IT Began

Write about your first computer.

It was a school day, and I think I must have been on the last day of a sick leave, because my dad took me shopping with him. I was in second grade, so it must have been the fall of 1984. I lived behind the Iron Curtain, but my life didn’t much resemble the book by that title. That aside, we went to buy a computer. It was the first computer I had ever seen. A ZX81. When we took it home and my dad hooked it up to our old Yunost TV and our casette player, a new world opened to me. It was so interesting that I could make the computer write things on the screen! And then I could play fun games! Games that would have required color to be able to solve easier (Attic Attack was my favorite, but I think that was either on the Spectrum or the Enterprise later on).

The TX81 had 1 Kb of memory. Yes, you read that right. It was still something out of science fiction. Later on we got the 16K expansion to be able to play more complicated games and my dad used it for work. It was on this computer where I first tried my hand at programming in BASIC. I never got far, but my love for computers and IT in general started there.

The Socks and I

My love affair with socks started early on in my life. I didn’t really like tights when I was younger, and after an 18-month mission in Sal Lake City and Southern California I especially hated tights. Then suddenly fun colored tights in my size appeared on the market, and I started to wear skirts with fun tights as well, but my love remained fun socks. Socks are made even more fun when they enter the black hole that spits them out as a containerless Tupperware lid in a parallel universe, so I end up with all these awesome, single socks. I like to wear them mis-matched just to be able to continue wearing them.

Sports and I

What are your favorite sports to watch and play?

I don’t play sports. I usually go swimming when weather permits, and I can easily swim over 1 km or 40 laps in our local swimming pool if I have the time. I also love watching swimming and water polo, if my favorite teams play. I used to watch a lot of figure skating, but the most recent changes made it kind of boring for me. Oh well, there is always drama on the ice!