Books, Books, and More Books

What books do you want to read?

Oh my gosh, where do I start?

Recently I really got into psychology again, including Logotherapy, so I have three different books by Victor E. Frankl I want to read, and one I need to finish. I enjoy reading Frankl’s own texts, and while I don’t necessarily subscribe to Logotherapy itself. One more book by Bagdy Emőke, who is one of the Frankl students in Hungary. While she currently has some non-orthodox ideas, some of her work is really great. While on the topic of psychology, I have several books by Jung that are on my to read list.

On the lighter reading list there are some cozy mysteries, and other light crime fiction that I can read on the bus or just cozied up in bed before bedtime. I am just finishing the first of the secret novels by Brandon Sanderson in the fantasy/sci-fi category, and while I want to re-read the original Dune series this year, I need to take a little break from the genre. I will be back to it soon enough. There is a new Harry Hole book that hopefully will be translated to Hungarian or English soon. I generally like the Scandinavian Noir books, but Harry Hole is my favorite. Nit that the other books by Jo Nesbo aren’t awesome, but I just kinda have that much annoyed attachment to Harry Hole that makes his adventures special.

Sopron

Name an attraction or town close to home that you still haven’t got around to visiting.

Sopron is a city in Western Hungary, close to the Austrian border. It’s beautiful, it used to host the one music festival that catered to my music taste, and it’s only about two hours away, but I have never been there. Every year I promise myself I’d go, but never have. Maybe 2023 will be the year to visit Sopron?

Vasárnapi gondolatok

A bajban is Istenhez fordulunk, hát tegyünk így az örömünkben is! Molnár Ildi beszédében arra buzdított minket, hogy higgyünk és bízzunk, mert közel van az Úr.

Imreh Attila emlékeztetett bennünket arra, hogy mindig Istent tartsuk első helyen az életünkben, és ez a gyülekezeti ház takarításában és a vasárnapi istentiszteletre való felkészülésben is meg kell, hogy jelenjen.

Így hát arra buzdítanak minket, hogy érkezzünk korán és áhítattal az istentiszteletre, a szent szertartásban való részvételhez illően öltözve. A „vasárnapi ruha” jelentése kissé megfakult napjainkban, ám az Őiránta érzett tiszteletből, akinek a színe elé járulunk, vissza kell állítanunk a sabbatnapi megjelenés és öltözködés e hagyományát, amikor és ahol csak tudjuk.

Ami a pontosságot illeti, bármikor szeretettel igazoljuk azon áldott édesanyák késését, akik gyermekek, nasik és pelenkázótáskák garmadájával nyomukban szerencsések, hogy egyáltalán ideértek. Lesznek továbbá olyanok is, akiknek elkerülhetetlen módon pont vasárnap reggel esik kútba az ökrük. Ez utóbbi csoporthoz szólva azt mondjuk, hogy a pontatlanság egyszer-egyszer elfogadható, ám ha az az ökör minden vasárnap beleesik a kútba, akkor határozottan az a javaslatunk, hogy adjátok el az ökröt vagy temessétek be a kutat!

Ennek lelkületében hadd adjak hangot apostoli kérésünknek: csökkentsük épületeink szentélyeiben a lármát! Nagyon szeretünk egymással beszélgetni, és ez fontos is – ez az egyházba járás egyik öröme –, ám erre nem a kimondottan a hódolat számára felszentelt helyeken kell sort keríteni. Tartok tőle, hogy más hitbéli látogatóink számára megdöbbentő lehet ez a fajta zajos tiszteletlenség egy olyan helyszínen, amelyet az imának, a bizonyságnak, a kinyilatkoztatásnak és a békességnek kellene jellemeznie. Ez talán még a menny számára is kissé megdöbbentő.

Jeffrey R. Holland elder, “Íme, az Isten Báránya!” 2019. április

Ha 10-re van meghirdetve az istentisztelet kezdése, az nem 10:10-et, vagy 10:08-at jelent, hanem 10 órát. Készüljünk úgy, hogy korábban érkezünk, így lelkileg és fizikailag is át tudunk hangolódni az utazásból az istentisztelet áhítatára.

(Hajrá Kispest, mindet bele, jövő héten meg tudjuk csinálni! Meg utána és utána is!)

Varga Klári és Westsik Luca a tanítványság mintáiról vezette a beszélgetést.

Bíró Andi elmondta, hogy ő azokat tudja szolgálni, akiket szeret, míg én azokat szeretem meg, akiket szolgálok. Fiedler Angelika oldotta fel a kérdést: ahhoz, hogy szolgáljunk, az az alapunk, hogy Istent szeretjük.

Ekkor képessé tétetünk, hogy rajtuk keresztül az Úrra tekintsünk „minden gondolatban”, hogy se „ne kételkedj[ünk]” és „ne félj[ünk]”.

Joseph W. Sitati elder, “A tanítványság mintái”

Mert akit szeret az ÚR, azt megdorgálja, de mint apa a fiát, akit kedvel.

Példabeszédek 3:12 RÚV

Mindig szeret a barát, de testvérré a nyomorúságban válik.

Példabeszédek 17:17 RÚV

1Miután véget ért a beszélgetés Saullal, Jónátán lelke összeforrt Dávid lelkével. Úgy megszerette őt Jónátán, mint önmagát. 2Saul pedig magához vette őt azon a napon, és nem engedte, hogy visszatérjen apja házába. 3És szövetséget kötött Jónátán Dáviddal, mert úgy szerette őt, mint önmagát. 

1 Sámuel 18:1-3 RÚV

A pitába! Bele! De mit?

Szóval sütöttem pitát. Meg ugyanabból a receptből laposkenyeret, de az most mellékes. Mondtam is egy ismerősömnek, aki csodálkozott, hogy mit, pitét? El nem tudta képzelni, hogy gyrososnak álltam. Ami különben is többségében döner. Na mindegy, szóval csináltam pitát, és kettő belőle megy istentiszteletre (ahol az úrvacsorai áldásban az “Áldd meg ezt a pitát” mondat továbbra sem elfogadható), de van még egy jó pár. Hogyan pusztítsuk el?

Az első tegnap este a hamis fondue volt. Akciós volt a múltkoriban a camembert, és vettem egyet. Kis alufólia fészekbe ültettem, a tetejét bevágtam, és a 200 fokos sütőben addig sütöttem, amíg pont jó nem lett. A pont jó egy relatív fogalom, de olyan 18 percig volt talán bent. Én minimalista vagyok a sajttal, nem fűszerezem, de nyugodtan meg lehet szórni a kedvenc fűszerekkel, és a fokhagyma kifejezetten finom tud lenni vele. Ebbe mártogattuk a megpirított pita cikkelyeket.

Na de még mindig nem tudom, hogy mit tegyek a pitába? Persze a zöldség, gyros ízesítésű hús lenne az alap, de arra ott vannak a profi döneresek, szóval nem. Falafelt még nem tanultam meg finomat csinálni, de az is opció. Egyelőre azzal a gondolattal cicázom, hogy csinálok humuszt (tudom, nem vagyok giliszta, ez a másik), grillezek némi padlizsánt (ez is januárban jut eszembe), meg főzök tojást, paradicsom, uborka, hagyma, és kész is van egy sabich. Amióta nem dolgozom a Bartók Házban nem ettem sabicht. Esetleg veszek csirkemájat szívvel, meg darált húst, és csinálok egy hamis Jeruzsálem mixet.

Mit szoktatok még pitába tölteni?

Happy Ágnes Day!

Write about your first name: its meaning, significance, etymology, etc.

I found this prompt kind of relevant, as today is my name day in Hungary. Yep, my real and full first name is Ágnes (and not Ágota, sorry!). I was named after my mother, at the insistence of my maternal grandparents, instead of the originally planned Katalin. It turned out perfect: while I don’t fit my name very well, I have the perfect nickname, and my sister was a stereotypical Kata. So it all worked out well.

My name is often, incorrectly interpreted to come for the Latin word for lamb, agnus. Agnus Dei means the Lamb of God, and it’s one of Christ’s many names in the scriptures. Ágnes, however, originates from the Greek word for clean, virginal, and it fits the (possibly fictional) St. Agnes, an early martyr venerated in the Roman Catholic Church.

Where is My Ink Pad When I Need It?

So I got back into journaling recently, and I started to combine it with goal setting and goal tracking. Not quite billet journal style – I lack the discipline for that, but using some of the ideas from that methodology, while I also add my own touch to it. I think my Mission President (one of the four) would be happy to know that I’m applying the principles that he taught me 23 years ago. I still have my original, battered Franklin Planner somewhere, with my goals and plans. Thank you President Winwood for all those great things you taught us to become not only better missionaries but to have more success in our lives.

So I ordered a few things to help me both beautify and make my journal more functional. Nothing as fancy as those stencil sets I keep drooling over, but some fun stamps, stickers, and washi tape. Of course I ordered them because I have a whole bunch of ink pads in a number of colors… the only question is where they are. Obviously, this is the time when I simply can’t find them. If anyone knows where I put them, please let me know!

So what makes my planning different? I do two things. As I mentioned before, I don’t make year-long resolutions, but shorter ones that can contribute towards a bigger, long term goal that might or might not fit a calendar year. Some of it is aimed at developing good habits, some are things I want to try for fun, some are there to really just track how I’m doing. So for every month or week page I have a list of these, a tracker for them with my own marking system, and a weekly evaluation. Some pages also have art from Elder Harman of a duck that has skipped leg days. I mean he is a brilliant artist, why wouldn’t I want his art randomly in my journal?

I have pages of notes from a given day, for example from Ward Council, or a special talk I heard in church or a good training at work. These pages can break the weekly and daily flows, they are on the next empty page. Sometimes external planner or thematic pages are attached, just to have a different view to help me evaluate my progress.

The important part comes from a habit from my mission – again, that Franklin Planner and the lessons taught by Pres. My daily task dump. These vary from day to day, and significantly differ between work days and weekdays. I, however, start to pencil in tasks as I plan them for a certain day, and review and confirm them every morning, and mark them off and follow up throughout the day. Since my work also involves unplanned activities and tasks, I add them separately as they come along, just to see what else I did in my day. This has become even more important for me since I started to work in a flexible schedule, and there are days where I work 10+ hours and days when I work less than 8. I need to see the balance that doesn’t only manifest in the number of hours averaging 40 a week, but also that the work I put in justifies the time I spend on working.

As you can see, cleaning my desk is not an A1 task!

And then… of course there are the journals where I keep a record of my life. Those are in separate journals/notebooks, but I store the overlapping ones together. Of course sometimes I quit for a time, but the instruction in D&C 21 (“Behold, there shall be a record kept among you;”) and the lessons taught and learned always bring me back to that notebook and pen to keep a record.

Tortilla házilag

Szereted a mexikói konyhát, de kiráz a hideg a tortilla lapok árától? Drága a liszt, de még mindig olcsóbb, mint a boltban venni tortillát? Akkor ez a recept neked való!

Az eredeti recept, amit valamelyik nap kipróbáltunk a misszionáriusokkal teljes kiőrlésű lisztet használt, így mi is azzal kezdtük. A 12 standard méretű tortilla lap helyett mi 16 kicsit csináltunk, amik mind a legkülönbözőbb országokra és kontinensekre hasonlítottak, de ettől még nagyon finomak voltak. Azt hiszem, hogy továbbra is a 16 darab lesz, aminél mi maradunk.

Hozzávalók:

2 és 1/2 csésze teljes kiőrlésű liszt (vagy fele-fele finomliszttel keverve)
1 teáskanál só
1/2 csésze étolaj
1 csésze meleg víz

A robotgéphez a dagasztó fejeket használjuk. A lisztet sóval összekeverjük, hozzáadjuk az étolajat, és a robotgéppel 3-5 percig keverjük, amíg morzsás állagú nem lesz. Ekkor fokozatosan hozzáadjuk a meleg vizet, és további 3-4 percig dagasztjuk, amíg könnyen el nem választható a tészta a táltól.

Ekkor 12 vagy 16 részre osztjuk, golyókat formálunk belőlük, majd 20 percig letakarva pihentetjük a tésztát. Utána egyenként kinyújtjuk őket, enyhén olajozott vagy tapadásmentes palacsintasütőben mindkét oldalán készre sütjük.

Az elkészült tortillákat ízlés szerint tölthetjük meg. A saját guacamole receptemmel jövő héten ismerkedhettek meg.

Először Kansasben ettem “mexikói”, valójában tex-mex jellegű kaját, és őszinte leszek, nem ízlett. Ez nem javult San Diegóban sem, amíg az egyik egyháztagnál nem ettünk friss, házi búzatortillából készült tacót. Tijuanában a tostadas is finom volt, a Rubio’s-beli fish tacókat pedig ma is emlegetjük. De a missziómon volt az, hogy tényleg megszerettem az igazi mexikói konyhát. A sok mexikói nővér a téren sokszor főzött, aztán az Anaheimban töltött négy hónap alatt mindenütt körbevett a mexikói konyha. Guacamolét például az egyik Patti nevű, mexikói születésű új egyháztag tanított meg csinálni. Amikor “megcsúszott” egy kicsit a kezem a tejfölös kanállal, megállapította, hogy a magyarok még a mexikóiaknál is jobban szeretik a tejfölt. Egyszer megszórta egy kis szegedi pirospaprikával, és attól kezdve az volt Hungarian Guac. A társam utálta. Nem meglepő, nem volt a magyar gasztronómia híve.

Szánjunk több időt az Úrra!

2023. január 15. Kispest egyházközség

Vasárnap istentiszteleten a cövekelnökség egyik tagja mondott beszédet. Vasváry elnök amúgy a szívem csücske, a világon az egyik legkedvesebb ember. A vasárnap elhangzott gondolataiból az egyik számomra legfontosabb dolog a csönd szünet volt. Eddig még nem hallottam róla, de nagyon megtetszett a gondolat. Mostanában egy applikáció segítségével szoktam meditálni, irányított meditálással. Ezt szoktam a napi csöndes perceimnek tekinteni, de rájöttem, hogy akkor is beszélnek hozzám. Ezért napi kétszer megpróbálok pár percet kivenni a napomból, ahol a már megtanult technikákat önállóan alkalmazhatom, és valóban eltölthetek néhány percet csendben.

A másik fontos gondolat az volt, hogy legyen öröm a szívűnkben. 2 Nefi 2:25-ben azt olvassuk, hogy az emberek azért vannak, hogy örömük legyen. Nem boldogság, nem eufória, öröm. Az öröm felül tud kerekedni a körülményeinken és sokszor minden mentális problémánkon. De az örömöt táplálni kell, mint a tüzet, hogy megmaradjon a szívemben. Meg kell találnom, hogy a mindennapi életemben mi lesz az, ami megfelelő fűtőanyag lesz. Ezek a fontos dolgok az életben. Nem csak az evangéliumi tanulás, de azok a dolgok, amik valóban feltöltenek, legyen az egy jó könyv, egy fél óra horgolás, egy beszélgetés egy baráttal, vagy egy ebéd apukámmal.