Brassó, Highlights

A húsvétot Kingával és Balázzsal Brassóban töltöttük. Most is, mint tavaly, Eszter néninél foglaltam szállást, aki pár megállóra lakik a városközponttól, egy falusias, csöndes utcában. Hihetetlen, hogy pár utcával odébb már forgalmas főút van!

A magyarországi nagypénteken érkeztünk, és kb. 10 cm hó fogadott minket a városban. A buszról leszállva a szállásra mentünk, letettük a csomagunkat, és irány vissza a városközpontba. Körbejártuk a főbb látványosságokat, csak tájékozódási pontok kijelöléseként, elmentünk a legkisebb utcába, ahol Balázs magasabb volt, mint az utca bejárata, aztán visszamentünk a Fekete templom melletti Starbucksba, ahol találkoztunk Kingával.

Szombaton és vasárnap még kitartott a hó, és amikor felmentünk a Cenkre (felvonóval), a hóban ejtettük meg a húsvéti ebédünket. Másnapra már sokat javult az idő, és az utolsó brassói napunkon már jó időben sétálhattunk a városban.

YouTube Really has Everything

So I don’t dance. I can’t dance. My only real public dance was my szalagavató, which is an occasion where seniors receive a little ribbon showing their years in the school and then perform choreographed dances. I was a white clown in a clown dance to the theme music of Zeffirelli’s On the Road. I had no idea what I was doing even after months of rehearsals, but I could blend in in the back.

So when tge Fitness app said, hey, today is tge International Day of Dance and if you do 20 minutes or more of a dance work out we give you a special badge, I thought, “Fat chance, Apple.” But then I realized that the only fat thing was me, so I turned to my old friend, YouTube and found some easy Zumba work outs that even I could (mostly) follow along. Mostly. I moved as graciously as a hippopotamus, but I did it, and in the process I burned 122 calories.

Please excuse the flour, I’m baking sacrament bread.

So what does this mean? I have a great new activity to do when I’m low on calories burned and time as well. So here I go, trying to lose 5 kilos by July 8. With trying to learn some moves.

So many adventures!

The past six weeks or so I started to write so many posts, and record so many videos, but I was just too busy living life rather than recording it and sharing it here that I feel totally guilty for abandoning my little creative corner.

So what are the things I will post about in the next few weeks from the past few weeks?

  • We went to the theater and then hung out with the boys from Pál utca
  • There is time for hope
  • And there is time for joy!
  • Also, sometimes I don’t know but I also don’t care, or how to keep a testimony when we don’t get answers
  • He is with us, He is risen, He among us
  • Transylvania!
  • Bucharest!
  • Sunday pages
  • The Jesus Trail

I’ll try to post daily in May to catch up with everything. Also. Have a great week!

Nemzeti ünnepünk margójára

Nem, nem mondanám, hogy büszke lennék arra, hogy magyar vagyok. Ez csak úgy megtörtént velem. Magyar anyanyelvű, az akkori Magyar Népköztársaság fővárosában élő, magyar állampolgárok gyermekeként, magam is magyar állampolgárként születtem. Én nem tettem ezért semmit. Nem az én érdemem. Még csak nem is a szüleimé. Sokkal inkább a két gyakorlatilag németajkú, cseh és dunai sváb dédanyámé, akik valamikor az első nagy világégés alatt úgy döntöttek, hogy magyarokká lesznek, és a gyermekeiket magyarnak nevelik. Meg hát ugye a dédapám, aki bár fiatalon elvesztette a látását, a Magyarországtól elcsatolt Vajdaságban tudatosan magyar anyanyelvűnek nevelte a két fiát – az előbb említett sváb feleséggel együtt.

Nekem nem kellett megküzdenem a kisebbségi léttel, és egy másik nyelv és kultúra fojtó ölelésében megmaradni magyarnak. Nem tudom, milyen az, amikor egyik helyen az a baj, hogy magyar az ember, a másikon pedig, hogy román, szlovák, jugó, vagy amit akarnak, csak mert egy érdekesen meghúzott határ másik oldalán születtem.

Le a kalapot előttetek, dédik, akik ezt a földet választottátok, és előttetek, határon túli magyarok, és azok előtt az Európában szétszóródott százezrek előtt is, akik ma Petőfit szavaltak a gyerekeikkel, és akik igyekeznek továbbadni az anyanyelvüket.

Nem attól lesz igazán magyar valaki, hogy hatalmas kokárdával vonul ki a programokra a mai napon. Attól, hogy őrzi a nyelvi és kulturális értékeinket, ismeri a magyar népzenét, népmeséket, a valódi népviseleteket, és megtiszteli a nyelvet azzal, hogy legalább megpróbál helyesen írni és beszélni.

Én itthon vagyok, és bár itt születtem, újra és újra meghoztam azt a döntést, hogy itt éljek. Újra és újra ezt a földet választottam.

Throw Back Thursday – Brassó és Bukarest Part 1.

Tavaly nyáron Brassóban jártam (életemben először), és Bukarestben, immáron negyedszer. Brassó gyönyörű, Buki pedig valamiért másért a szívem csücske. Valahogy megérint a balkáni nagyváros hangulata. És egy hónap múlva pont Brassóban leszek! Utána meg Bukarestben.

Getting My OCD to Shut Up

After posting for 55 days straight, and slowly developing a schedule of what I want to write/post about, I realized that I spent hours in front of the computer, stressing about what to write about when the inspiration didn’t come. The stress led to an unhealthily increased level of anxiety, which ruined my productivity in other areas. I literally sat in front of my computer for hours on end after work, thinking what to post so I wouldn’t break the streak. I was sure if I broke it, I would not come back, and abandon this blog like the previous ones.

But then I realized if I give myself permission to skip days it lets me work ahead if I have an idea, or just not feel guilty if I decide to do something else. So I decided that Fridays and most Saturdays I’m not going to post. It will be a Hungarian post on Mondays (Hungarian Hétfő or Magyar Monday), Mental Health Wednesdays will stay being a thing, as will Throw Back Thursdays and Vasárnapi gondolatok. Tuesdays will be free to post whatever I want, and maybe I’ll make it a creative day. We shall see.

So far having given myself a break has worked. I focused on what I wanted to achieve and why I need the breaks in my schedule. Friday evenings are usually fun times with my friends and the missionaries – this Friday we are planning to make lángos burgers as this past Friday I was sick and we had to postpone. Saturdays is my off day, when I get to do whatever. It includes baking sacrament bread most weeks, and preparing for Sunday School or Relief Society. It also has plenty of time to work ahead for the coming week’s posts – I’m typing this on Saturday to be honest. I also have my post for Thursday ready. 😉 So taking a break, relaxing, and being conscious about it unlocked the flow of creativity I have been so desperate to get back, but was too afraid to allow my brain to rest enough to recover.

Oh, I just wanted to include a photo just because.