Vasárnapi gondolatok – Böjt és egyebek

Szóval ma böjti és bizonyságtételi vasárnap volt Kispesten is. Gondolkoztam, hogy akarok-e bizonyságot tenni, de aztán arra jutottam, hogy ma mások bizonyságára van szükségem. Volt Angelikának egy mondata, amiben egy pici nyelvtani hiba (Angelikának nem a magyar az anyanyelve) elgondolkoztatott: amikor elkényelmesedünk, akkor hajlamosak vagyunk eltávolodni Istentől, és amikor elkényelmeskedjük a dolgokat, akkor magunknak kövezzük ki a kényelmes utat, ami nem Hozzá vezet vissza.

Ildi arról beszélt, hogy a gyerekek agya olyan, mint a szivacs, és a felnőttek példáját szívja be. Ahogy végignéztem a fiataljainkon, a FEFeken és a már nem E-ken (Fiatal Egyedülálló Felnőttek), és felidéztem a beszédeiket, tanításaikat, a régebbi lelki üzeneteiket, és meg kellett állapítsam, hogy Ildinek igaza van. Azok vannak itt önszántukból és lelkesen, akik magukban szívták az evangélium szeretetét az őket körülvevő felnőttek közvetítésével. Néha hoznak rossz döntéseket, és néha még kell nekik egy kis segítség és támogatás, de kezdenek autonóm emberekké válni, akik lehet, hogy nem illenek a világba, de csak azért, mert ők jobb dolgokra vannak tartogatva. Ők a jövő, és ők sokszor a hajtóerő a jelenben. Ott vannak, és képesek arra, hogy jól döntsenek. Ők rendben vannak.

Vilmos bizonyságából a fenti idézeten kívül az ragadt meg, hogy többek közt azért jöttünk a földre, hogy megtanuljuk, hogy mi a hit. Ez nagyon összecsengett a pátriárkai áldásom egyik mondatával, ami mindannyiunkra igaz. Mi azért vagyunk itt, mert azt választottuk, hogy megtanuljunk hit által élni. Persze, nem biztos, hogy ez mindenkinek sikerül, de mindannyiunknak lehetősége van ezt megtanulni – és ami fontos, sohasem késő megkezdeni az ezirányú tanulmányainkat.

WOW. Go Visit My Friend

So those of you who know me know that I like to play with WordPress installations. My friend Izabela experienced some issues with her site, and it was caused by a faulty plug-in. After several rounds with the support, unfortunately, it was a very brute force solution, and I’m not happy for not having found a better fix. Grr.

Anyway, just had over to her site and listen to some awesome music in Hungarian and Romanian! She has recorded several popular songs about the Savior in both languages, giving us some of the few not strictly Church produced music in these two countries.

So I Bought Stickers

The last few weeks I have really gotten back into decorating my journals and stuff around me. So, being who and what I am, I impulse bought a lot of stickers. Good thing my niece, aka Halapenyó took quite a few off my hand! I feel less horrible about that expense when I know all too well most of those stickers will just sit in a box, because I will be waiting for a perfect moment to use them.

That perfect moment will never come.

The last two weeks or so I have hit a creative dry spell. Neither writing nor drawing is happening, and a month before the next Brandon Sanderson surprise novel I still haven’t finished reading Tress of the Emerald Sea, and the first time in my life I wish I had bought the audiobook. Seriously. Nothing really creative or purely for fun activity works in my life, and it’s usually the sign that depression is acting up. Honestly, it sucks. When my energies go into remaining productive where it matters (family, work, church), I start losing joy… and even hope that it will get better. So it truly sucks.

Spring and summer are the hardest times for me, because my emotions are no longer aligned with the world outside. The dreariness of winter, the grey and the cold is perfect for the numbness and depression I feel. But then the sun and the colors happen, and suddenly there is a discrepancy.

Thankfully, I am better equipped handling these. Medication helps some, therapy helps a lot. I am learning to adjust and I’m learning the tricks of finding the balance I need in my life. Taking care of myself might cause two days delay at work, but then I am back with a renewed fire and enthusiasm. A Sunday missed every quarter lets me level and readjust and be available. Available to serve, available to entertain, available to tech and to be taught. And letting a creative dry spell be just that, and not struggle against it lets me acknowledge how I am without causing an avalanche of frustration and wasting time in front of an empty sheet of paper.

So… what should I do with all these stickers?

Bacon és Guac

Szóval még mindig nem tudok rajzolni.

Halapenyó itt volt a hétvégén, és letámadtuk a kínai boltokat a környéken. A közelben van egy, ami épp bezárni készül, és egy vadonat új, mind a kettőben jó minőségű cuccokkal, és ezért a kínaiakhoz képest talán egy picit magasabb árakkal, de a nagyáruházaknál olcsóbb választékkal. Az új kínaiban nagyobb a kreatív részleg mint a környékbeli kreatív boltok. Halapenyó kiszúrt a kirakatban egy cuki avokádót, de bent nem találtunk, és megkérte a tulajt, hogy vegye ki a kirakatból a plüsst. Aztán kiderült, hogy ehhez a fél boltot le kell bontani, és hát úgy döntöttünk, hogy annyit nem ér az egész, és visszamentünk bolondosnál bolondosabb dolgokat keresni. Amikor 10 perccel később mentünk fizetni (ok, lehet, hogy volt az 20 is), ott volt aa plüss a pulton. A Guacamole nevet kapta a keresztségben, Szent Guacamole (Holy Guacamole) után, aki ez éretlenből túléretté egy perc alatt váló gyümölcsök védőszentje. Baconnel nagyszerű párost alkotnak, már csak egy kis paradicsom és egy bagel hiányzik mellőlük, de ami késik nem múlik.

Vasárnapi gondolatok – Szerencsés vagyok

Úrvacsorai gyűlés és Segítőegylet

Luca sok mindenről beszélt, ami arra vezetett vissza, hogy milyen “szerencsések” is vagyunk mi. Ismerhetjük az evangéliumot, és megkaphatjuk Mennyei Atyánk segítségét, hogy haladjunk, és boldogok legyünk. Többek közt, ezt már én teszem hozzá, a parancsolatokkal segít minket a megfelelő úton haladni. És ami a legfontosabb: nem kell tökéletesnek lennünk a boldogsághoz. Sőt! Nem is leszünk azok. Luca, többek között, Menlove nővér beszédét is idézte a 2000. áprilisi konferenciáról. (Erre a beszédre emlékeztem, ott voltam a Templom téren, amikor elhangzott. Még az is lehet, hogy pont ezen az ülésen voltam bent a Konferencia Központban.) Szóval a levelek gyűjtéséről mesélt, hogy a saját perfekcionizmusa nem hagyta, hogy élvezze a nem pont tökéletes falevelek szépségét, míg az unokái begyűjtötték a kevésbé tökéleteseket is. Ne hagyjuk, hogy a saját tökéletesség iránti vágyunk elrontsa a boldogságunk lehetőségét.

Luca után Angelika a lelki önellátásról beszélt, és hogy ez hogyan tud kapcsolódni a boldogságunkhoz. A próféta gyakran figyelmeztet minket a lelki önellátás szükségességére, és ehhez az Egyház vezetősége meg is teremti a támogató keretrendszert. Otthon központú evangéliumi tanulásunk, a Jöjj, kövess engem! program például ehhez egy nagyszerű segítség. (Csak mellékesen: a szolgálattétel nem csak másoknak segít a lelki önellátásban, hanem a szolgálattevőnek magának is.) Angelika felsorolt néhány dolgot, ami még segítségünkre lehet.

Segítőegyleten Orsi első segítőegyleti tanítására került sor, Lillával együtt Danelson Silva elder beszédét tanították. A beszéd központi eleme, hogy legyen bátorságunk megosztani az igazságot, és ne tekintsünk az egyháztagságunkra mágikus védőpajzsként. Míg sok-sok különböző módon lehet megosztani az evangélium üzenetét, ez sokszor csak nehézségek árán megy.

Az igazság ismerete azonban arra tanít, hogy amikor a szoros és keskeny ösvényre lépünk, mely visszavezet majd bennünket Mennyei Atyánk jelenlétébe, mindig lesz módunk arra, hogy megmeneküljünk ezektől a problémáktól (lásd 1 Korinthusbeliek 10:13); mindig lehetőségünk lesz kétségbe vonni a kételyeinket, mielőtt kétségbe vonnánk a hitünket (lásd Dieter F. Uchtdorf: Jöjj, tarts velünk! Liahóna, 2013. nov. 21.); végül pedig ígéretet kaptunk arra, hogy soha nem leszünk egyedül, amikor megpróbáltatásokon megyünk keresztül, mert Isten meglátogatja az Ő népét a megpróbáltatásaik közepette (lásd Móziás 24:14).

Bátorság az igazság hirdetéséhez
Denelson Silva elder
a Hetvenektől

Bacon

The newest member of my niece’s plushie collection is this frog piggy we named Bacon. After Kevin Sir Francis Bacon of course. I do love Bacon. He just tends to get into my face a lot, and makes my niece squeal a lot. Which is fine, but I worry about her blood sugar levels, because al this sweetness probably makes her have a sugar syrup based circulatory system. I mean just look at Bacon, isn’t he just the cutest?