Gondolom nem én vagyok az egyetlen ember, akinek a lángosról két dolog jut eszébe: a soha véget nem érő nyár, a Balaton part vagy a városi strand, a sorban állás közösségépítő ereje, és a bankkártyánkról lekerülő vaskos összeg; vagy a helyi piac, ahol bevásárlás közben bekapunk egy lángost. Ehhez kapcsolódik egy általános iskolás kori emlékem: egyik osztálytársam egyszer meghívta az egész osztályt egy lángosra a Haller téri piacon. (Köszi Anett!) Akkoriban egy lángos 5 forintba került, idén a strandon 1990-et fizettem egy sajtos-tejfölös lángosért.
Ma apukám úgy döntött, hogy jó lenne lángosozni. Térültem, fordultam, szentségeltem, hogy a Penny élesztő 42 g és nem 50, méricskéltem, hogy meglegyen a 25 g, és egy óra kelesztés után máris a forró olajban pirult az igazi strandos lángos.
So This Woman 