Happy Birthday, Budapest!

My all time favorite city is turning 150 years old today!

It is rare that we know the exact day a city was born, but as Budapest was formed with uniting the cities of Pest, Buda, and Óbuda on November 17, 1873. Ever since then the city known as Budapest has served as the capital of Hungary (I hope Hungarians reading this were singing along to Hello Tourist), first as part of the dual-monarchy (aka. Austria-Hungary), and then of the independent country.

Of course when first founded Budapest looked very different. Over the first 85 years it has extended its borders both by urbanization of previously unsettled areas, or taking over independent villages and towns, like Kispest, incorporating them as districts in the 1950’s. No significant changes have happened since the 90’s, and today Budapest has 23 districts.

As I mentioned, Budapest is my absolutely favorite city, and I’m fortunate to live here. I do enjoy visiting elsewhere, both in Hungary and abroad, but Budapest, with its bustling, noisy, crowded, never stopping feel is home.

Budapest is a favorite place to film movies. It has stood in for everywhere from Buenos Aires to Prague to New York City. We gave great tax breaks for foreign film companies, so for Jack Ryan season 3 not only the Budapest scenes were filmed here, but Moscow looks suspiciously a lot like Museum of Agriculture and other landmarks in Budapest.

Budapest 150.

Kosztolányi Dezső: BUDAPEST
 

Ó, mint imádlak, mint szeretlek
csordult szivem bálványa, Pest;
ha rámfuvall százszínü lelked,
a vér eremben újra pezsg.
Hogy ifju kedvvel felkerültem,
egy más világ zajgott körültem
s sajgó reménnyel, tétován
bolyongtam útjaid során;
díszházaid kő-Bábelében
zendült meg lantomon a húr,
míg fönnről a lágy, kék azúr
szelídeden simúlt elébem.
Zajnak, tudásnak városa
el nem felejtelek soha!
 

Vágyódom én mindég utánad:
ha lábunk friss havat tapos,
s zivataros ütembe vágtat
tovább a csörgő villamos;
de lantom egyformán magasztal,
ha langy, fuvalmas, halk tavasszal
aszfaltba nőtt lombok között
járkál selyembe öltözött
sok lányod, asszonyod s amint mén
szines napernyő-árny alatt
számítva, büszkén, hallgatag
hódít, igéz, reánk tekintvén…
Ó, Pest, mi sok szép asszonyod –
s szivet szivem mégsem lopott.
 

Mindegy. Habár ez a sugáros
érzés reménye nem követ,
szeretlek, édes, büszke város,
imádom a porod, köved,
a partot a nagy, zöld Dunával,
a szürke Gellért bércit által,
mely büszkén nyomja fel tovább
horpadt, de gőgös homlokát;
ott búg, süvöltöz a hajósíp,
tolongnak a hidak előtt,
izzadnak a járókelők,
az elhagyott nyomor vivódik;
fuldoklik és felsír, az, ez,
de hangjok a zavarba vesz.
 

Amott a fellegekbe lebben
intőjelül, virágtalan,
méltóságos, sötét tömegben,
kőtrónusán az öreg Arany.
Körötte sok korcs, vézna gyermek,
kik – törve – németül csevegnek
fitymálva a hazájukat.
S itt elfog egy bús hangulat:
várom, mikor mozdul ez ősz fej
s ércbuzogányt mikor ragad,
hogy az erőtlen fiakat
lesujtsa mózesi erővel.
Ércorrán másznak a legyek.
Nem mozdul… Én továbbmegyek.
 

Itt minden ifju s mégis emlék,
itt minden új s máris erő;
e partokon nézhette sergét
Mátyás király, a Bécs-verő,
ott a lépcsőfal, ősi csarnok,
hol a lázas tömeg kavargott,
mit részeggé tett a tavasz.
Bezzeg megváltozott ma az!
 

Mert bár e hős nép szónokol még,
ma már az ifju is öreg
s nem jár itt más, mint legfölebb
néhány könyvtárőr, béna honvéd,
míg künn a rikkancs-száj szalad
s harsányan orditoz: “A Nap!”
 

A kávéház mélyébe soknak
kitárul az üres világ.
Az alkusz kínosan nyomorgat
szájában egy virzsiniát;
fenn a plafondon ég a villany,
a borfiú sürögve illan;
a füst, a hő, a lárma nő,
a férfi sok, de több a nő,
ki összejő s mint holmi zsúrnál
ásit, kacag, fitymál, nevet,
mellette jajgat a gyerek,
kezében egy jófajta Journál
s a nagy tükörbe bágyatag
látszik a füstös forgatag.
 

Gyorsan fizessünk, itt az alkony,
menjünk hamar, megfojt e hely!
A népes korzó áll a parton
s a lányka mindig érdekel;
halkan susog a sok platánfa,
bódít a hó-akác virága,
az ember ismerőst kutat…
Nézd itten a szökőkutat!
Párkány-szögelletén a kádnak
sok moh-lepett, bús nimfa van
s oroszlánfői untalan
gyöngyös, fehér vizet okádnak,
míg az emelt, magas sikon
blazirtan áll egy vén Triton.
 

Itt fényes az éj, mint a nappal
s akár az éj, bűnös a nap,
a vérbe lázadozva nyargal
a szenvedély s zajong, kacag.
A csendes utcán nagy titokban
vörössugárú lámpa lobban.
Egy udvaron sípláda szól
s a fél ház véle búg, dalol,
elvész a szó a kába zajban.
Máshol nyekerg a hegedű,
hajlongva kér a félkezű,
és a szemétládára pattan
két sápatag, korán okos
négyéves lányka s – bosztonoz.
 

Az égi rózsák fenn kinyílnak,
a sárga hold az égre lép
s halkan kigyúl, mint földi csillag,
a sok bioszkóp szerteszét.
És tódul a néző ezerszám,
bőg, csattog a vastorku reklám:
“Szenzáció, szenzáció!
A zárdaszűz, a víziló…”
A cimpilimpi zúg, a smokk vár,
pesztonka, asztaloslegény
les, fészkelődik a helyén.
A “zenekar” munkába fog már
s helyéből mindenkit kitúr
pár raccsoló, pipes ficsúr…
 

Ó, én szeretlek áhitattal
tornyos, kavargó, büszke Pest!
Ha elpihensz s fáradva halkal
leszáll a csókos, csöndes est,
édes gyönyörtől fuldokolva
megyek ki a körútra nyomba.
Kék és forró az éjszaka,
halk a hegedűhúr zaja.
 

Bús lelkem ekkor átölelne
magyar, szerelmes városom,
szívemnek húrján átoson
kevély fajom szilaj keserve…
Bár tőlem olykor, pénz hiján
csak rossz hatost kap a cigány.
 

De félre tréfa, víg enyelgés,
halkabban édes ifjuság!
Így látja Pestet a szerencsés,
de jöjjenek csak a tusák
és törjenek meg búsan, őszen
térjek meg erre s itt időzzem,
nem ismerem meg e helyet
s árnyat találok fény helyett –
lehet; de Pest, szép ideálom,
bár megtör is majd aggkorom,
te majd felismersz akkoron
s engem megejt a régi álom.
Itthagytam lelkem, pénzemet:
elég ok, hogy szeresselek.
 

1906

Amikor egyedülálló felnőtt vagy egy családközpontú egyházban

Az egyik nagy vonzereje az egyháznak pont ez a családközpontúság. A legtöbb tanítás a családok köré épül, a családi estek intézményétől a családi imán át a Jöjj, kövess programig sok mindent ad az Egyház a kezünkbe az otthonközpontú fejlődéshez. De mi van akkor, ha nem csak egyedülálló az ember, de ráadásul a közeli és tágabb családjában is az egyetlen egyháztag?

Hát persze, hogy elmegy a freibergi Egyedülálló Felnőttek Templomi Konferenciájára! Ez egy olyan program, amit egyedülálló felnőttek nemzetközi csapata szervez egyedülálló felnőttek nemzetközi csapatának. Idén a cövek részéről egy egyedülálló főtanácstag vett részt a szervezésben, és a programok nagy része az egyedülálló felnőttek szükségleteire fókuszált: barátságok születtek és erősödtek, egy áhítaton Zarse elder moderálta a beszélgetést, ahol együtt próbáltunk válaszokat találni nehéz kérdésekre (például, hogy hogyan tanuljunk meg újra bízni, ha valaki összetörte a szívünket), táncoltunk, workshopoltunk, és szolgáltunk a templomban. A résztvevők közül ketten vagyunk a Freiberg Templomban templomi munkások, és számomra nagyon jó érzés volt Tanjával együtt a többieket segíteni a halottakért végzett munkájuk során.

A csapat és Zarse elder és nővér, Schütze testvér, Smith elder és nővér, Austin elder és nővér és Kleinert elnök

Bár az idei részvételi díj kicsit húzós volt, és sajnos viszonylag későn derült ki az időpont, így a szabikkal is ügyeskedni kellett, de nagyon megérte elmenni, és megismerni azt a 40-50 embert, akik részt vettek a programon. A templomszállón laktunk, de azok is, akik a városból jártak fe a programokra velünk reggeliztek a szállón, így reggeltől megvolt az összetartozás hangulata. A délelőtt folyamán a legtöbben a templomban voltunk, majd ebédeltünk, és templom vagy különböző programok töltötték ki a nap többi részét. Mindenki azon vett részt, amin szeretett volna, és teljesen elfogadott volt, hogy például a drezdai kirándulás helyett egy kicsit dolgoztam, mert Nexon. Említettem már az áhítatot Zarse elderrel, aki területi felhatalmazott, és a feleségével, de volt egy kommunikációs workshop, egy gyógytornász lány is tartott egyet, Benjaminnal minden nap lehetett indexálni.

Az egyik kedvenc programom az volt, amikor Schütze testvér (gondolom sokan emlékeztek rá Csillebércről és templomelnök korából) tartott egy esti beszélgetést a Freiberg Templom történetéről. Szerintem a legtöbbünk hallott valamit már arról, hogy az NDK vezetői inkább engedélyeztek egy Templomot a keleti blokkban minthogy útlevelet adjanak egész családoknak. Ez a Templom lett az akkor, és egészen 2002-ig az egyház legkisebb temploma. A 2002-es felújításkor került Moróni a templom csúcsára. Schütze testvértől sokkal többet is megtudhattunk, és nem csak a templomról, de a kelet-német szentek életéről is. Számomra ez volt talán a legemlékezetesebb program.

2024-ben a konferencia március 26-30. között kerül megrendezésre.

Mit olvasok most?

Ez egy nagyon jó kérdés, mert sok mindent.

A munkámhoz a PMBOK 7-et bújom, de mivel próbálok először mindent megérteni, aztán jegyzetelni is, elég lassan haladok. Ha kollégám nem jegyzetelte volna ki a könyv első felét, sehol sem lennék még. A Project Management rejtelmei, hát, elég cifrán vannak néha megfogalmazva.

Aztán persze szeretnék valami újat is tanulni, ezért szorgosan olvasom Neil DeGrasse Tyson könyveit is. Gyerekkorom óta megragadott a világegyetem, és mindig is kiváncsi voltam a működésére, így elég sok ilyen könyvem van. A közelmúltban fejeztem be Carl Sagan Cosmosának az újraolvasását.

“We are stardust in the highest exalted way.”

-Neil DeGrasse Tyson

…és akkor szórakozásnak újra elővettem a Sherlock Holmes összest, mert miért is ne?

Plusz egy csillag

Tegnap annyi minden történt, hogy valahogy nem jutott időm írni. Többek közt találkoztam egy régi kedves ismerősömmel, akit nagyon régen láttam. Aztán grilleztünk a misszikkel, ami mindig egy jó buli. Elkezdtem a karácsonyra is készülődni, kijkerültek a zoknik a radiátorra. Holnap a Christus és a két angyal (köszi Lilla!) megy az ablakpárkányra.

Ma viszont találtam egy másik csillag leírást, ami szintén geometriai, szintén nagyon klassz, de sokkal gyorsabb megcsinálni.

Úgyhogy lehet, hogy inkább ilyenbe kezdek sorozatgyártásba.

Lángosoztunk

Gondolom nem én vagyok az egyetlen ember, akinek a lángosról két dolog jut eszébe: a soha véget nem érő nyár, a Balaton part vagy a városi strand, a sorban állás közösségépítő ereje, és a bankkártyánkról lekerülő vaskos összeg; vagy a helyi piac, ahol bevásárlás közben bekapunk egy lángost. Ehhez kapcsolódik egy általános iskolás kori emlékem: egyik osztálytársam egyszer meghívta az egész osztályt egy lángosra a Haller téri piacon. (Köszi Anett!) Akkoriban egy lángos 5 forintba került, idén a strandon 1990-et fizettem egy sajtos-tejfölös lángosért.

Ma apukám úgy döntött, hogy jó lenne lángosozni. Térültem, fordultam, szentségeltem, hogy a Penny élesztő 42 g és nem 50, méricskéltem, hogy meglegyen a 25 g, és egy óra kelesztés után máris a forró olajban pirult az igazi strandos lángos.

A sárkánygyümölcs üccsi

Egészen biztos vagyok benne, hogy nem csak én vagyok úgy, hogy télen is szeretem a nyári italokat. Idén nyáron a Starbucks Refresha kínálata valóban ínycsiklandozó volt, és Halapenyóval kiválasztottuk a sárkánygyümölcsös-kókuszos üditőjüket, mint a 2023-as kedvencünket.

Két dolog volt vele a bajunk: az egyik az ára, a másik, hogy csak időszakosan lehet kapni. Ezért elkezdtünk kisérletezni, és ha nem is sikerült ugyanolyat összehozni, azért nagyon jó lett a saját italunk, aminek az összetétele sárkánygyümölcsital, kókuszital (kókuszos rizsital), jég, és ha éppen van otthon, egy kis kókusztej konzerv. Egy kis tejhabosítóval összekeverem, jéggel teli pohárba öntöm, és kész is van.